A Klasszikus kondicionálás

A klasszikus kondicionálás tanulmányozását a XX. Sz. első évtizedeiben Ivan Pavlov orosz fiziológus kezdte el. Pavlov kutyákkal végzett klasszikus kísérletében feltételes reflexet alakított ki az állatnál. Az emberi és az állati viselkedés feltétlen és feltételes reflexekből épülnek fel. A feltétlen reflexek velünk születettek, akaratunktól függetlenül működnek és ingerspecifikusak, azaz adott inger hatására automatikusan kiváltódik (pl. Pavlov kísérletében a kutya táplálékra adott nyálelválasztása). A feltételes reflexek, akaratunktól függően működnek és tanulás révén alakulnak ki (Pl. Pavlov kísérletében a fényjelzés megjelenésére adott nyálelválasztás).

A kísérlet leírása:

„A kutatók először egy tartályt kapcsolnak a kutya nyálmirigyeihez, hogy abban ellenőrizhessék a nyáladzás mértékét. Ezután a kutyát egy tányér elé helyezik, amelybe távvezérléssel húspor adagolható. A kísérletvezető bekapcsol egy fényjelzést a kutya előtti ablakban. A kutya mozog egy kicsit, de nem nyáladzik. Néhány másodperc múlva a berendezés egy kis húsport adagol, és kikapcsolja a fényjelzést. A kutya éhes, a rögzítő berendezés bőséges nyáladzást regisztrál. A nyáladzás feltétlen válasz, amely nem igényel tanulást: ugyanezért a húspor feltétlen inger. Az eljárást számos alkalommal megismétlik. Végül, hogy meggyőződjenek megtanulta-e kutya összekapcsolni a fényjelzést az élelemmel, a kísérletvezető bekapcsolja a fényjelzést, de nem adagol húsport. Ha a kutya nyáladzik megtanulta a kapcsolatot. A nyáladzás most feltételes válasz, míg a fényjelzés feltételes inger.”

Összegezve: a kísérlet során a kutya megtanulta összekapcsolni a fényjelzést a táplálékkal, azaz társította, asszociálta azt a táplálék megjelenéséhez. Tehát a két inger, a fényjelzés és a húspor ismételt társítása révén tanulás következett be az állatnál. A feltétlen ingerhez kapcsolódott fényjelzés a kutya számára a tanulás után előre jelzi annak megjelenését. Pavlov úgy gondolta, hogy a tanulás feltétele, a két inger időbeli érintkezése (kontiguitása). A kondicionálás akkor a legerősebb, ha a két inger adása között eltelt idő kevesebb, mint 0.5 perc. Pusztán az ingerek időbeli érintkezéssel nem minden klasszikus kondiconáláson alapuló tanulással kapcsolatban felmerülő kérdésre kapunk választ. A kognitív pszichológusok a belső mentális folyamatok oldaláról közelítik meg ezt a kérdést. Szerintük, a kondicionálás eredményessége attól függ, hogy a feltételes inger milyen mértékben jósolja be a feltétlen inger megjelenését. A bejósolhatóság fontosságát Rescorla kísérleti úton is igazolta. Ha a feltétlen inger, ami ez esetben áramütés volt megjelenése mindig együtt járt egy hangjelzéssel, de nem minden hangjelzést követett áramütés akkor az állat gyorsan kondicionálódott. Egy másik kísérleti helyzetben, amikor az áramütést nem mindig előzte meg hangjelzés és nem minden hangjelzés járt együtt áramütéssel, az állat egyáltalán nem kondicionálódott. A bejósolhatóság szempontjából tehát a kondicionálás erőssége attól függ milyen mértékben jelzi előre a feltételes inger a feltétlen inger megjelenését. (Atkinson, 1998)
 
14. kép 
Pavlov laboratóriuma