Eszterházy Károly Főiskola, Eger

„Kortárs hangon” ítészkedve

Az Eszterházy Károly Főiskola és a Miskolci Egyetem 2010-ben is meghirdette Kortárs hangon című irodalmi pályázatát az egri és a miskolci hallgatóknak a négy éve elhunyt Faludy György költő születésének 100. évfordulója alkalmából. A három témajavaslatot a két oktatási intézmény a „magyar Odysseus” híres verseiből merítette: Magyarország; Óda a magyar nyelvhez; 1956, te csillag. Ezek a költemények a szülőhazához, a magyar nyelvhez, kultúrához és történelemhez, s egyáltalán: a kétszer is emigrálni kényszerült költő magyarsághoz való ragaszkodásának büszke és töretlen tanúságtételei. Ez a rendkívül hányattatott sorsú poéta mindvégig, mindenhol (legyen akár menekült Marokkóban, vagy éppen az amerikai hadsereg önkéntese a csendes-óceáni szigeteken, netalán rab a recski kényszermunkatáborban) öntudatosan magyarnak érezte és vallotta magát, tudva és hirdetve, hogy mindenekelőtt a magyar néphez van köze, s annak irodalmában őrizte meg szellemi hazáját.

Ennél „magyarosabb” s egyben példamutatóbb témát alig lehetett volna választani: a hazaszeretet, a magyar nyelv, kultúra és történelem igen gyakran vált és válik ma is (szerencsére) a költészet, az írás ihletőjévé és tárgyává. Remélhetjük csak, hogy ez az ihletgazdaság a jövőben sem fog fukarkodni jobbnál jobb versek és prózák terén. Egy magyar költő, író igenis legyen büszke magyar mivoltára, s ápolja hazája hagyományait, a(z) (irodalmi) nyelvet, mely kitűnően alkalmas az írás mesterségére. Kíváncsian vártuk, hogyan látják, s persze elsősorban hogyan vetik papírra e témával kapcsolatos gondolataikat a fiatal egri és miskolci „kortárs hangú” hallgatók.

A beérkezett pályamunkák fölött mi, hárman alkottuk az ítészek „triumvirátusát”: Dr. Farkas Zsolt író, a Miskolci Egyetem oktatója; Édes Richárd író, gimnáziumi tanár, a Miskolci egyetem egykori magyar–filozófia szakos hallgatója; és Szabó Zsolt költő, a Miskolci Egyetem magyar–történelem szakos hallgatója, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület alelnöke.

Egészen pontosan harminc pályázó alkotásait kaptuk kézhez versek és prózák formájában. Legtöbben nem ragaszkodtak túlzottan a megadott három témajavaslathoz, s könnyedebben, sokszor merészebben öltöttek alakot elképzeléseiknek: a megadott téma „ecsetelése” mellett jól megfér minden, ami a nagyvilágban körülvesz minket, „kifesti” hétköznapjainkat, múltunkat, jelenünket és jövőnket is. Fontos, hogy ez a megkomponált kép eredeti hangot, formagazdagságot, s új, „ropogós”, friss szemléletet tükrözzön az olvasó szemébe. Néhányan viszont túl komolyan vették ezt a megmérettetést, látszik az alkotások „erőltetett menete”, gyakran nem kis patetikus hangnemmel fűszerezve az egyébként nem rossz ötleteket. Érkeztek be (rendkívül) elvont kategóriájú pályaművek, ugyanakkor szerintünk eléggé kommersz anyagok is egyaránt. Természetesen, mint minden irodalmi pályázaton lenni szokott, olyan alkotások is eljutottak hozzánk, amiknek szinte semmi köze nem volt a kiírásban foglaltakhoz, de amennyiben kiemelkedően jó alkotásoknak bizonyultak a maguk nemében, abban az esetben azokat is díjaztuk.

Mindezen szempontokat alaposan figyelembe véve és mérlegelve, a harminc pályázóból huszonnégyet javasoltunk az idei Kortárs hangon című antológiában történő szereplésre. A díjazottak (és még néhány szerző) írásairól elmondhatjuk, hogy valami újat tudnak mutatni a témában (vagy kapcsolódva hozzá), kiviláglik belőlük az eredeti hang, a jól kimunkált stílus, egyszóval: író-költő egyéniséget tükröző opusok. (…)

Összességében megállapíthatjuk, hogy – néhány kivételtől eltekintve – a pályázó egri és miskolci diákok között sok a tehetséges, eredeti hangú író- és költőpalánta, akiknek bátran javasoljuk: írjanak tovább és tovább… fejlődni fog stílusuk, még magasabb, akár parnasszusi magasságokba is törhetnek. Higgyenek magukban és az alkotás erejében, merjenek műveket beküldeni irodalmi folyóiratokhoz, antológiákhoz! Sohase feledjék: „a toll mindenkié”!

Szabó Zsolt

a Bíráló Bizottság elnöke