Az ország egyik legrégibb felsőoktatási intézménye, bár hosszú időn át nem ebben a minőségben muködött. A XVIII. század közepétől 1793-ig készült a város közepén, a székesegyházzal szemben a négy utcára néző, építészetileg szép arányú, impozáns épület. A későbarokk rövid életű copf stílusában épült líceumon jól nyomon követhető a hosszú építkezés alatt végbement ízlésváltozás. Az épület tömege, a kiugró középrészek, az oldalrizalitok a barokk, az oldalhomlokzatok ablakdíszítései már a rokokó, az ablakok babérkoszorúi pedig a copf stílus jegyeit mutatják. A klasszicizmust előlegezi az épület egyenletes ritmusa, a szabályosság, a szimmetria.A négyzet alakú udvart körülzáró, jórészt szimmetrikus épületszárnyak hossza 85, magassága 21 méter. Az első emeleten három nagyméretű, két emelet magasságú, lenyűgöző hatású termet építettek. A főhomlokzat nyugati szárnyán találjuk a bazilikára néző dísztermet, a déli fronton kapott helyet a díszes kivitelű könyvtár, az északi oldal nagytermében a régi intézeti kápolna működött, most egy konferenciaterem kialakítása folyik benne. Az épület hátsó, keleti traktusa fölött emelkedik az 53 méter magas csillagászati torony.